A Szlovák Köztársaság Belügyminisztériumának Címertani Bizottsága megtárgyalta a község címerének javaslatát, és jóváhagyja annak nyilvántartásba vételét a Szlovák Köztársaság Címertani Jegyzékébe ebben a formában:
A vörös címerpajzsban, ezüst, arannyal szegélyezett és három összeolvadó bojttal díszített párnán arany, ezüst gyöngyökkel és drágakövekkel díszített nyitott korona. A község zászlaja négy hosszanti sávból - vörös (1/8), arany (3/8), fehér (3/8) és vörös (1/8) - áll össze. A zászló méreteinek aránya (szélesség: hosszúság) 2 : 3. Kettős, ún. „fecskefarok" vágással végződik, amely a zászló hosszának 1/3-ig ér.
A község jelképei be vannak jegyezve a Szlovák Köztársaság Címertani Jegyzékébe a V-79/96-os bejegyzés alatt.

A község történelmi elnevezése Hodos. A Vydrany elnevezést csak 1948-ban vette föl. A történeti fejlődéséről csak kevés adat áll rendelkezésünkre. A község első okleveles említése 1245-ben fordul elő a pozsonyi vár birtokaként. A 13. század végétől a Hódossy-ak voltak a tulajdonosok. Mint földművelő település fejlődött. 1938-1945-ig Magyarországhoz tartozott. Az biztos, hogy ennek a régi községnek mozgalmas történelme volt, mely egészen eddig még teljesen ismeretlen. Konkrétabb ismereteink a fejlődéséről csak a 19. századtól vannak. Leginkább statisztikai adatokról van szó - lakóházak és annak lakóinak pontos számáról. A hodosiak a múltban állattenyésztéssel foglalkoztak. A régebbi irodalomból tudjuk, hogy a község 1884-ben teljesen leégett.

Hodos községnek kiemelkedően érdekes és meglepően fenséges, pompás történelmi jegye van. Az 1854-ből származó községi pecséten, melyet most az Állami Körzeti Archívumban őriznek Pozsonyban, kivésve egy párna látható, melyen a királyi korona van. Az 1854-es évszám a korona két felén helyezkedik el, elő- és utótagra bontva. A körpecsét felirata: * NEMES HODOS HELYSÉG PECSÉTJE. A pecsétlenyomatokat 1892 és 1893-ból származó iratokon találhatjuk meg. Ezt, az eddig legrégebbinek ismert pecsétet használta a község egészen 1913. júliusáig, amiről még említést teszek.
A község saját jelképét Szent István koronájaként tartotta. Erről informál minket az a levél, mely 1910-ben lett elküldve Budapestre, s melynek melléklete volt az imént említett pecsétnyomó.
A levélből megtudhatjuk, hogy a hodosiak, kiket 1287-ben nemesi rangra emeltek, s ezután a király zászlaja alatt harcoltak, már több száz éve használják saját szimbólumként a szent koronát.
A budapesti levéltárosok elfogadták azt az állítást, miszerint a község 1854-ből származó pecsétjén a szent korona van, viszont azt is hangsúlyozták, hogy nem találtak arról feljegyzés, hogy 1854 előtt is ezt használták volna.

Századunk elején, Budapesten döntöttek minden Pozsony vármegye városa és községe igazoló eszközeiről és azoknak elnevezéseiről. Ebből az alkalomból kérvényezte Hodos község a címeres pecsét további használatát.
A budapesti levéltárosok döntése: „A köztársasági szimbólumot senkinek sem áll jogában használnia, így az új pecséten a Szent István-féle korona helyett egy általános címerkorona lesz." A község ezt a döntést elfogadta, s így 1913. július 23-án átvette a következőkben leírt, címeres pecsétet: Vörös pajzson, ezüst párna, melynek három arany díszítésű sarka látható. A párnán arany színű nyitott (leveles) korona van elhelyezve. A pecsét körfelirata így hangzik: POZSONY VÁRMEGYE NEMESHODOS KÖZSÉG * 1910 *. (Az évszám nem a pecsét kialakulásának időpontját jelzi, hanem a község megnevezésének állandósulásának idejét). A pecsétnyomót és pecsétet Felsenfeld Ignác budapesti rézmetsző készítette. A kísérő levélben az állt, hogy a község a régi pecsétet adja le a megyei archívumba. Ahogy látszik a község eleget tett a kérésnek. Az előző megyei archívumban (a mai Állami Kerületi Archívumban, Pozsonyban) a pecsét ténylegesen megtalálható. Ha el kell döntenünk, hogy miként nézzen ki Hodos község címere ténylegesen, előtérbe kell helyeznünk a budapesti levéltárosok ajánlatát: Vörös pajzson ezüst (fehér) párna három arany (sárga) díszítéssel. A párnán arany (sárga) leveles korona.

A jövőben három feladatot kell teljesítenünk: Felkutatni a község legrégebbi pecsétjét, történelmileg és címertanilag kiértékelni, és megállapítani, hogy mi volt az indíték, mely alapján a község 1854-ben saját szimbólumként a szent koronát választotta.