Hodos
Hodosban jártunk
Ez a főcim nem meglepő, hiszen a Hodos-i lakosok naponta Hodosban járnak, élnek.
Falunk képviselőtestületének tagjai polgármesterünkkel az élen 2007 március 10.-re
a Szlovénia-i Hodos testvérfalunkba kaptak meghivást az 1848 március 15.-i magyar szabadságharc emlékének méltó közös megünneplésére. Mivel falunk költségvetése nagyon szűkös, ezért Tóth István polgármester arra a döntésre jutott, hogy egy autóval négy képviselővel az oldalán látogatunk el a meghivásnak eleget téve. Szerette volna bemutatni a képviselőtestületünk új tagjait, ezért jutott a választása Mgr.Balódi László alpolgármesterre, Varga József, Mgr.Pohár György és Póda József képviselőkre, ők még nem jártak ott. Akik viszont már jártak ott a mi lakosaink és jelenlegi, valamint régi képviselőink közül, csak szépet és jót tudtak mondani a Szlovén barátainkról.
A fogadtatás nagyon szivélyes volt, de akik már ismerik Szlovénia-i Hodos-i
barátainkat, tudják mennyire barátságosak az ott lakó emberek polgármesterükkel Orbán Lajossal és családjával az élen. Dél körül érkeztünk meg Hodosba, ahol már Orbán Lajos polgármester bőséges ebéddel várt bennünket. Minden kérdésünkre kielégitő választ adott. Megtudtuk, hogy a falujuk évi költségvetése megközelitőleg annyi, amennyi a mi falunké, viszont ott kb.360 lakosra jut annyi pénz, amennyivel a mi kb.1.500 lakosú falunk gazdálkodik. A lakosság többségben magyar nemzetiségű.
Orbán Lajos polgármester vezetésével körutat tettünk a faluban és környékén.
Azonnal láttuk a két falu költségvetése közti külömbséget. Büszkén mutatta be az újonnan
átépitett kultúrházzal egybekötött községi hivatalt, valamint tűzoltóautóik /amelyből három darab is van/ részére készült garázsokat.
A községi hivatallal szemben található egy gyönyörű nagy új kétnyelvű óvoda és
iskola egyben, amelyet jelenleg 10 óvodás és 5 iskolás diák látogat. Az iskola itt csak 3 évfolyam. Az udvarán egy modern játszópark van. Itt megjegyeztük, hogy egy modern, gyönyörű játszóparkkal már a mi óvodánk is büszkélkedhet, csak nálunk a fiatalok vandalizmusa miatt sajnos nem tudni milyen hosszú életű lesz. A Szlovénia-i Hodosban a vandalizmusról és más vagyon ellen elkövetett bűntettről csak nagyon ritkán hallani. Az iskola magyar tanárnője Totič Rozalija szívesen bemutatta nekünk az épületet belülről is. Elmondta, hogy náluk kétnyelvű oktatás folyik felváltva egymást a mindössze két tanárnőből és egy óvónőből álló tanári kar. Minden magyar nemzetiségű gyerek tanul szlovénul és magyarul is, de a szlovén nemzetiségű gyerekek is tanulnak szlovénul és magyarul is. Ez nálunk, ismerve a politikai helyzetet, sajnos megvalósithatatlan.
Az óvodába már egy éves korú gyerekek is járnak. A tantermek és öltöző után a konyhába jutottunk. A konyha egy rozsdamentes acél bútorral és berendezéssel felszerelt helyiség.
A konyhai feladatokat egy szakácsnő látja el, aki egyben a takaritónő és a kinti virágoskert gondozója is. A gyermekeknek napi háromszori étkezés van biztositva, tizórai, ebéd és uzsonna. Amennyiben a szakácsnő valamilyen oknál fogva /betegség, szabadság, stb./ hiányzik, a tanárnők helyettesitik őt a tanári kötelességeik elvégzése mellett. Persze mindezt a munkát legalább kétszer magasabb bérért, mint a mi tanáraink.
A falu felett ékeskedik Hodos temploma. Nem messze a dombtetőn található két temető is.
A régi temető kicsit messzebb, az új pedig közelebb a faluhoz, ahol egy új halottasház található. Nem győztük hallgatni, mi minden épült ebben a faluban az elmúlt pár évben.
A temetőlátogatás után Orbán Lajos polgármester egy legújabb befektetésük szinhelyére vezetett bennünket. A falutól nem messze a magyar államhatár mellett egy régi katonai laktanyát vásárolt meg a községük. Azelőtt itt szlovén határőrök szálláshelye volt elrejtve az erdő szélén. Ottjártunkkor már a felújitás nagyon előrehaladott állapotban volt. A tervek szerint itt olyan központot szeretnének létesiteni, ahol például gyermekek részére természetiskolát vagy egyéb tanulmányi táborokat tudnának szervezni, valamint a községbe érkező meghivott vendégeket tudnák elszállásolni és megvendégelni.
Utunkat a Hodos melletti tóhoz folytattuk. Ide szintén ellátogatnak néha egy-egy iskola tanulói a szép természet és környezet miatt. A Szlovénia-i Hodos is, mint a mi Hodosunk, valószinű a ’’hód’’-ról kapta nevét az itt elterülő tó állatvilágából kiindulva.
Ahogy az egész falu területén, itt sem észleltünk nyomait semmiféle vandalizmusnak, illegális szemétlerakatoknak, természetrombolásnak. Sajnos ez a mi falunkban nem igy van!
Végül az ismerkedő utunkat a helyi múzeumban felyeztük be. A polgármester elmondása szerint nagy érdeklődés van a múzeum iránt, főleg a Magyarországról érkező turisták részéről. Itt megtekinthetők az elmúlt kor munkaeszközei, valamint a pálinkafőzéshez szükséges eszközök.
Csodálkozásunkra az alig 400 lakost számláló falu kultúrháza estére megtelt vendégekkel.19,00 órára volt meghirdetve az ünnepi, kultúrműsorral egybekötött március 15.-i megemlékezés, amelyre meghivást kapott néhány magyarországi település képviselője, a szlovéniai nemzetiségi kisebbség országgyűlési képviselőasszonya Pozsonec Mária, Vörös Tibor, a Morevske Teplice Községi Magyar Őnkormányzati Nemzeti Közösség elnöke, Czukor József, Magyarország szlovéniai nagykövete, Hermán Jožefa a Pártosfalvi Kétnyelvű Általános Iskola igazgatóasszonya, a horvátországi Pula város magyar kissebségi lakosság képviselete, valamint a szlovákiai Hodos képviselői, azaz mi.
Az ünnepi megyitó, és a vendégek ünnepélyes bemutatása után a helyi énekcsoport tagjai a magyar és a szlovén állami himnusz eléneklésével kezdték műsorukat. A helyi iskola tanulói követték őket néptáncos bemutatójukkal. Az iskola három tanulója egy-egy Petőfi verset elszavalva következtek. Ezután a Sitkei citerazenekar tagjai adták elő művészi produkciójukat.. A kultúrműsor befelyezése után közösen megkoszorúztuk a helyi emlékművet.
Ezután egy óriási meglepetés ért bennünket. Mire visszatértünk a koszorúzásról /amely kb.10 percig tartott/ a kultúrház nézőtere már át is volt rendezve megteritett asztalokkal. Nem tudtuk felfogni, hogy ilyen rövid idő alatt hogy lehet átrendezni az egész nézőteret? Orbán Lajos polgármester nagy nyugodtsággal válaszolt. Ez az összetartás eredménye! És valóban.
Aki csak élt és mozgott az ottani lakosok közül, mindenki összefogva segitett a helyiség gyors átrendezése érdekében. Egy nagyon finom és bőséges vacsorával zártuk le a napot.
A szállás szintén biztositva volt számunkra és a tavolról érkezett többi vendég számára is.
Reggel reggelivel megteritett asztalokkal fogadtak bennünket.
Tóth István polgármesterünk nagy szeretettel meghivta a Szlovénia-i Hodos képviseletét a nálunk 2007 március 15.-én megtartandó ünnepségre. Még elkészitettünk pár közös fotót, és elindultunk haza.
Úton hazafelé arról beszélgettünk, hogy milyen jó barátságokat kötni más nemzetekkel, népekkel. Sok tanulságot vontunk le ebből az útból.
Falunk képviselőtestületének tagjai polgármesterünkkel az élen 2007 március 10.-re
a Szlovénia-i Hodos testvérfalunkba kaptak meghivást az 1848 március 15.-i magyar szabadságharc emlékének méltó közös megünneplésére. Mivel falunk költségvetése nagyon szűkös, ezért Tóth István polgármester arra a döntésre jutott, hogy egy autóval négy képviselővel az oldalán látogatunk el a meghivásnak eleget téve. Szerette volna bemutatni a képviselőtestületünk új tagjait, ezért jutott a választása Mgr.Balódi László alpolgármesterre, Varga József, Mgr.Pohár György és Póda József képviselőkre, ők még nem jártak ott. Akik viszont már jártak ott a mi lakosaink és jelenlegi, valamint régi képviselőink közül, csak szépet és jót tudtak mondani a Szlovén barátainkról.
A fogadtatás nagyon szivélyes volt, de akik már ismerik Szlovénia-i Hodos-i
barátainkat, tudják mennyire barátságosak az ott lakó emberek polgármesterükkel Orbán Lajossal és családjával az élen. Dél körül érkeztünk meg Hodosba, ahol már Orbán Lajos polgármester bőséges ebéddel várt bennünket. Minden kérdésünkre kielégitő választ adott. Megtudtuk, hogy a falujuk évi költségvetése megközelitőleg annyi, amennyi a mi falunké, viszont ott kb.360 lakosra jut annyi pénz, amennyivel a mi kb.1.500 lakosú falunk gazdálkodik. A lakosság többségben magyar nemzetiségű.
Orbán Lajos polgármester vezetésével körutat tettünk a faluban és környékén.
Azonnal láttuk a két falu költségvetése közti külömbséget. Büszkén mutatta be az újonnan
átépitett kultúrházzal egybekötött községi hivatalt, valamint tűzoltóautóik /amelyből három darab is van/ részére készült garázsokat.
A községi hivatallal szemben található egy gyönyörű nagy új kétnyelvű óvoda és
iskola egyben, amelyet jelenleg 10 óvodás és 5 iskolás diák látogat. Az iskola itt csak 3 évfolyam. Az udvarán egy modern játszópark van. Itt megjegyeztük, hogy egy modern, gyönyörű játszóparkkal már a mi óvodánk is büszkélkedhet, csak nálunk a fiatalok vandalizmusa miatt sajnos nem tudni milyen hosszú életű lesz. A Szlovénia-i Hodosban a vandalizmusról és más vagyon ellen elkövetett bűntettről csak nagyon ritkán hallani. Az iskola magyar tanárnője Totič Rozalija szívesen bemutatta nekünk az épületet belülről is. Elmondta, hogy náluk kétnyelvű oktatás folyik felváltva egymást a mindössze két tanárnőből és egy óvónőből álló tanári kar. Minden magyar nemzetiségű gyerek tanul szlovénul és magyarul is, de a szlovén nemzetiségű gyerekek is tanulnak szlovénul és magyarul is. Ez nálunk, ismerve a politikai helyzetet, sajnos megvalósithatatlan.
Az óvodába már egy éves korú gyerekek is járnak. A tantermek és öltöző után a konyhába jutottunk. A konyha egy rozsdamentes acél bútorral és berendezéssel felszerelt helyiség.
A konyhai feladatokat egy szakácsnő látja el, aki egyben a takaritónő és a kinti virágoskert gondozója is. A gyermekeknek napi háromszori étkezés van biztositva, tizórai, ebéd és uzsonna. Amennyiben a szakácsnő valamilyen oknál fogva /betegség, szabadság, stb./ hiányzik, a tanárnők helyettesitik őt a tanári kötelességeik elvégzése mellett. Persze mindezt a munkát legalább kétszer magasabb bérért, mint a mi tanáraink.
A falu felett ékeskedik Hodos temploma. Nem messze a dombtetőn található két temető is.
A régi temető kicsit messzebb, az új pedig közelebb a faluhoz, ahol egy új halottasház található. Nem győztük hallgatni, mi minden épült ebben a faluban az elmúlt pár évben.
A temetőlátogatás után Orbán Lajos polgármester egy legújabb befektetésük szinhelyére vezetett bennünket. A falutól nem messze a magyar államhatár mellett egy régi katonai laktanyát vásárolt meg a községük. Azelőtt itt szlovén határőrök szálláshelye volt elrejtve az erdő szélén. Ottjártunkkor már a felújitás nagyon előrehaladott állapotban volt. A tervek szerint itt olyan központot szeretnének létesiteni, ahol például gyermekek részére természetiskolát vagy egyéb tanulmányi táborokat tudnának szervezni, valamint a községbe érkező meghivott vendégeket tudnák elszállásolni és megvendégelni.
Utunkat a Hodos melletti tóhoz folytattuk. Ide szintén ellátogatnak néha egy-egy iskola tanulói a szép természet és környezet miatt. A Szlovénia-i Hodos is, mint a mi Hodosunk, valószinű a ’’hód’’-ról kapta nevét az itt elterülő tó állatvilágából kiindulva.
Ahogy az egész falu területén, itt sem észleltünk nyomait semmiféle vandalizmusnak, illegális szemétlerakatoknak, természetrombolásnak. Sajnos ez a mi falunkban nem igy van!
Végül az ismerkedő utunkat a helyi múzeumban felyeztük be. A polgármester elmondása szerint nagy érdeklődés van a múzeum iránt, főleg a Magyarországról érkező turisták részéről. Itt megtekinthetők az elmúlt kor munkaeszközei, valamint a pálinkafőzéshez szükséges eszközök.
Csodálkozásunkra az alig 400 lakost számláló falu kultúrháza estére megtelt vendégekkel.19,00 órára volt meghirdetve az ünnepi, kultúrműsorral egybekötött március 15.-i megemlékezés, amelyre meghivást kapott néhány magyarországi település képviselője, a szlovéniai nemzetiségi kisebbség országgyűlési képviselőasszonya Pozsonec Mária, Vörös Tibor, a Morevske Teplice Községi Magyar Őnkormányzati Nemzeti Közösség elnöke, Czukor József, Magyarország szlovéniai nagykövete, Hermán Jožefa a Pártosfalvi Kétnyelvű Általános Iskola igazgatóasszonya, a horvátországi Pula város magyar kissebségi lakosság képviselete, valamint a szlovákiai Hodos képviselői, azaz mi.
Az ünnepi megyitó, és a vendégek ünnepélyes bemutatása után a helyi énekcsoport tagjai a magyar és a szlovén állami himnusz eléneklésével kezdték műsorukat. A helyi iskola tanulói követték őket néptáncos bemutatójukkal. Az iskola három tanulója egy-egy Petőfi verset elszavalva következtek. Ezután a Sitkei citerazenekar tagjai adták elő művészi produkciójukat.. A kultúrműsor befelyezése után közösen megkoszorúztuk a helyi emlékművet.
Ezután egy óriási meglepetés ért bennünket. Mire visszatértünk a koszorúzásról /amely kb.10 percig tartott/ a kultúrház nézőtere már át is volt rendezve megteritett asztalokkal. Nem tudtuk felfogni, hogy ilyen rövid idő alatt hogy lehet átrendezni az egész nézőteret? Orbán Lajos polgármester nagy nyugodtsággal válaszolt. Ez az összetartás eredménye! És valóban.
Aki csak élt és mozgott az ottani lakosok közül, mindenki összefogva segitett a helyiség gyors átrendezése érdekében. Egy nagyon finom és bőséges vacsorával zártuk le a napot.
A szállás szintén biztositva volt számunkra és a tavolról érkezett többi vendég számára is.
Reggel reggelivel megteritett asztalokkal fogadtak bennünket.
Tóth István polgármesterünk nagy szeretettel meghivta a Szlovénia-i Hodos képviseletét a nálunk 2007 március 15.-én megtartandó ünnepségre. Még elkészitettünk pár közös fotót, és elindultunk haza.
Úton hazafelé arról beszélgettünk, hogy milyen jó barátságokat kötni más nemzetekkel, népekkel. Sok tanulságot vontunk le ebből az útból.
Póda József képviselő
