Hodos a koraközépkorban a pozsonyi vár birtoka volt. A XV. századtól már nemesi községként szerepelt a forrásokban. Idevalósi régi nemes család a Hodossy és a Vermes család.

A XIII. és a XIV. századi oklevelekben a pozsonyi vár tartozékaként szerepel. Egy 1473-ban keltezett oklevél hodosi nemeseket említ birtokosként; részletesebb birtokviszonyait nem ismerjük. A XX. század elején Vermes Péter volt nagyobb birtokosa. Az 1828-as Nagy Lajos-féle összeírásban 49 házzal és 286 lakossal szerepel. 1884-ben a község teljesen leégett.

1851-ben (Fényes Elek, i. m. 112. old.): Hodos, magyar falu, Pozsony vármegyében, Szerdahelytől
nyugatra, 1 mérföldnyire. Lakja 379 katolikus, 485 református, 26 zsidó. Református anyatemplom, és eklézsia. Legelője, rétje elég, mely kevés, de jó szénát terem. Földesura: több nemesek. Utolsó postája Somorja.

 
A községhez tartozik a Bödöri, a Csiba, a Czucz, a Hodosi, a Szigeti, a Vermes és a Völgyháti major, melyek egyike-másika szintén egy-egy régebbi, illetve újabb kori birtokosának nevét látszik viselni.

A 18. századból származó forrásból (Vályi prof.) megtudhatjuk, hogy Hodos magyarok-lakta község Pozsony megyében. A földjei több földesúr tulajdonában vannak. Javarészt katolikusok és reformátusok lakják. Sík-Abonytól félórányi járásra helyezkedik el. A hodosiak terményfeleslegüket a közeli Dunaszerdahelyen megrendezett vásárokon árusították, amiből persze jutott a somorjaiaknak is.

Több hodosi idővel nemesi családba került és köznemes (kurtanemes) lett belőle (nobilitares curiales). A jobbágyság megszüntetése után 1848-ban, illetve néhány nemesi előjog törlése után a községet Nemeshodos-ként említik. Az 1920-ban kiadott, Szlovákia Első Helyrajzába (Bohuslav Bezdek) is e néven került a község. Innen a forrás, miszerint a község ebben az időben Nagyabony közjegyzői hivatalához tartozott.