Tartalom
Szervezetek
Történelem
A falu református templomát 1786-ban építették klasszicista stílusban; II. József türelmi rendelete után, amely újra engedélyezte a protestánsok szabad vallásgyakorlását. Ez a hodosiak második református egyháza, az elsőt még fából építették 1783-ban. Toronnyal a XIX. században egészítették ki. Mennyezete sík és stukóval díszített, záródása egyenes, két oldalról empóriák vannak. 1986-ban felújították. Értékesek a templom kegytárgyai a szertartásokon használt óntálak és ónkupák; tornya újabb keletű. Iskolája a református templommal egyidős.
Hodosban nagy hagyománya van a reformációnak. A XIX. században a dunaszerdahelyi kálvinisták a hodosi templomba jártak istentiszteletre, és hosszú ideig ez volt az egyetlen hely, ahol vallásukat gyakorolhatták.
A reformáció első évtizedeiben már ismeretes volt ezen a vidéken az új hit, mert annak idején Huszár Gál is járt erre, zsoltárfordítónk, Szenci Molnár Albert is hirdette az igét a dunaszerdahelyi templomban. A környező falvakban lakó református vallású keresztyének már a reformáció második századában, az 1600-as évek elején, mint a dunaszerdahelyi anyaegyház hívei gyakorolták hitüket. Az egykori feljegyzések szerint 16 község népe járt Dunaszerdahelyre templomba, hogy zsoltárt énekeljen és ékes magyar nyelven dicsérje az Istent. Ide jártak akkor a hodosiak is. Amikor az ellenreformáció nagy erővel megindult, elvették a dunaszerdahelyiek templomát, 1680 körül elűzték a református lelkipásztort, és a második templomot is „szertehányták", a református prédikátor a csendesebb, a forgalomtól távol eső Hodosban húzódott meg. Innen pásztorolta a nyáját, amíg lehetett.
Hodos 1683-ban anyaegyház lett. Az 1689. évből származó ún. „Protectionális levél" tanúsága szerint megtiltatott a hadsereg minden tisztjének és legénységi állományhoz tartozó tagjának a hodosi és nagyabonyi kálvinisták háborgatása vallásuk gyakorlásában. Ekkor már fordított volt a helyzet, mert dunaszerdahelyiek jöttek Hodosba Istent dicsérni.
Az 1732. évben nem lévén a község artikuláris helynek kijelölve, a vármegye küldöttsége megtiltotta az igehirdetést, s elűzte a prédikátort, mondván: „magános háznál látrál, vagyis ugat ő kelme". Ettől az évtől kezdve a „Türelmi rendelet" megjelenéséig, - mint a legrégebbi jegyzőkönyvünkben fel van jegyezve - „Ekklézsiánk Babiloni fogságának" végéig, vagyis 1783 őszéig csak a hívek hajlékaiban zendülhetett fel a zsoltár, és olvashatták az igét. 51 évi „fogság" után újra megkezdődhetett a szabad református vallásgyakorlás.
Megvalósult ami után vágyott a gyülekezet apraja-nagyja: nemcsak önálló anyaegyházzá lett, de felépült a templom is.
Az első hodosi református templom fából készült. Az eredeti templom 1786-ban készült a türelmi rendelet meghatározta keretek között. Az ebben az időben épült templomok még torony nélküliek voltak, így a hodosi is. A torony 1796. május 16. és 1797. július vége között épült. A templom nyugati részén lévő kar 1797-ben készült, a keleti részen lévő 1809-ben. A vörösmárvány úrasztala közadományozás útján készült 1845-ben.
1842-ben a torony bádog tető alá vettetett, a templomot pedig fazsindely tetővel látták el. 1871-ben a tetőt és a zsindely tetőzetet Goldberg Mór újra- készíttette.
1879. szeptember 11.-én délután 4 és 5 óra között a templom egyik szomszédja, Czucz Antalné épülete kigyulladt, innen átterjedt a tűz a templomtetőre, „s azt a toronytetővel együtt elhamvasztá". A két harang állványa leégett, a harangok lezuhantak. Leégett a templom is, de a két kart és az alatta lévő székeket sikerült megmenteni.
A templomot és a toronytetőt újraépítette Friedrich János építési vállalkozó, a szószéket és a többi 37 padot Ring Flórián pozsonyi asztalos készítette. A két új harang 1880. február 12.-én délután 2 órakor lett felhúzva csigán. A templomot felszentelték 1880. augusztus 5.-én, a felszentelő beszédet a helybeli lelkész, Somogyi Antal tartotta.
Az egyház életében igen szép és sokat jelentő határpont volt a művésziesen szép templom felépítése. A templom klasszicista stílusban épült. A toronygömb anyaga cinkpléh, csúcsán csillag látható, mely eredetileg aranyozott volt. A homlokzat egyszerű, tagolt lizénás kerettel. A templomnak két bejárata van. Az egyik a nyugati oldalon található. Ez volt az eredeti bejárat, amelyet a hívek használtak. A keleti bejárat előtt egy kis fülke található. Ez volt régen az ún. szegényház, ugyanis a szegény emberek nem mehettek be a templomba, hanem itt hallgatták végig az istentiszteletet. A lelkész is ezt a bejáratot használta. Ma már csak a másik bejáratot használják, amely a déli oldalról nyílik. Itt található a kőből készült portálé, amelybe az építés dátumát vésték: 1786. augusztus 13.
A templom belseje egyszerűen, de ízlésesen van kifestve. A belső tér hosszanti elhelyezkedésű. Két oldalon empórák találhatók. A nyugatiban helyezték el az orgonát. Innen vezet a lépcső a toronyba, a harangokhoz. A mennyezet sík és stukkóval díszített, záródása egyenes. A mai bejárattal szemben, az északi oldalon helyezkedik el a faragott, sötétbarnára festett szószék és a Mózes-szék. A szószék előtt található az úrasztala és a keresztelő medence, mindkettő vörösmárványból készült. A padok anyaga fenyő, színük világos, lakkozott. A bejárat jobb oldalán egy emléktábla található, amely az I. Világháború áldozatainak emlékére készült.
A templomon 1984 - 1986 között önerőből generális javítást végzett a gyülekezet. „Megszenteltem e házat, amelyet építettél, abba helyeztetvén az én nevemet mindörökké, és ott lesznek az én szemeim, és az én szívem mindenkor." Kir. I. 9:3.
Az 1783. évi nyilvános vallásgyakorlat megindulásától kezdve Kis-Csájiné Tóth Julianna személyében a 10. megválasztott lelkésze van a jelenleg mintegy 800 lelket számláló református gyülekezetnek.